# Aloha #akárhány
2010-08-13 13:43 péntek
zene news
Kedves mindenki! Post már megint nem volt 100 éve, mert valljuk be nem sok energiám volt írni. Egyrészt ellep a munka, másrészt eddig nem nagyon történt velem olyan érdemleges amiről írni kéne.
Most is csak azért írok, hogy jelezzem Lazy táborba mentem a Balatonra. Btw, ez a vonatos mobilnetezés korántsem olyan James Bondosan elegáns mint ahogy elkélpzeltem. Egyrészt olyan magas az asztal, hogy nem érem föl, másrészt a lelkemet is kirázza a vonat ahoy próbálok pontosan gépelni.
Anyway, távollétem kínzóan fájdalmas sebeit borogassátok egy kis bluesba mártogatott dzsekkvájttal, én is ezt fogom hallgatni!
...
Na a jóég tudja miért, de nem megy az embed, ne legyen senki rest, tessék ráklikkelni és megcsodálni a szellemes szövegeket
pl: "In some respects I suspect you've got a respectable side"
Ide bökjed kicsihuszár! (3)
# I'm here
2010-07-23 19:08 péntek
film indie
Nem tudom ki mennyire ismeri Spike Jonze munkásságát, de szerintem az egyik legtehetségesebb mai rendező és elképesztően szép illetve érdekes képi világokat szokott teremteni a munkáiban. Rengeteg videóklip fűzödik a nevéhez, fölösleges is lenne őket sorolni, viszont van egy kisfilmje, amit szerintem a blogom olvasói közül talán kevesebben ismernek.
Hála a 21. századnak és a tecsőnek, most megtekinthető ez a különös hangulatú rövidfilm. Az élet értelme/önzetlen szeretet kategóriájú kérdéseket boncolgatja az alkotás, (szerintem) nagyon jó zenékkel megfűszerezve. Akinek van egy ráérős félórája az nézze meg, szerintem pozitív élményben lesz része!
Ide bökjed kicsihuszár! (6)
# Bullshit
2010-07-17 00:17 szombat
news
First of all sorry for the english. It's just easier for me this way today. This post is merely a status update about me. It's been quite a while since I posted something personal here and there's a good reason for that. Actually I felt pretty messed up in the past few weeks, months. To be honest i still feel that way, and I just didn't want to write about it in public. Well I'm still confused about it, because it might look like a 'cry for help' thing but that's just not true. I'm not comfortable with putting my own weight on someone else and I tried to avoid that. But today, well... fuck it. This is my blog :D
So I know this might seem a bit silly and emo-ish (if that's a proper word at all) but I kinda feel lost. All these years in my life I always knew (or felt that I knew) who I was, what should I do etc. I'm talking about the "smaller" stuff, not the "what I wanna do with my life" stuff. And lately I just don't know these things. It really feels like getting lost in the woods. You walk down the road, confident that you know your goals, then suddenly you turn around and all you see is fucking trees everywhere and you don't know where to start walking again.
The other thing is that I've been having the craziest horror nightmares. I wont even get into telling them, exremely scary stuff. Many of them are connected to a place that's very dear to me but I couldn't go there for a few reasons for years now. Maybe that's the reason. I just suck in losing things. I hate the fact that someone or something enters our lives, we start to like it and then it's gone for ever. Yesterday I've got my first real six-string, and really played it till my fingers bled. And at the shop my mother asked me what if i will get bored with it? I said, then I'll sell it, and she started laughing! And she was right. I have never ever sold a single thing in my whole life. I still have all my mobile phones, my books from school, my pencil case from 3. class. and even the roller-skates I bought in 1997, even though I only used them for two times!!! I just like them around. Those are my things, why give them away?
And the same thing goes for my believes. For example: If I believe that the sky is purple, and after a time somebody shows me it's actually blue I feel betrayed. I know I'm not right doing so, but still. And it's the same with people. If I have a friend for many many years and I think he's a nice purple friend and then he turns out to be a fucked up blue asshole then I feel betrayed again. Blah. That's some nasty stuff I won't go into details. So these "my things" give me the confidence I need, but lately I seem to lose so many of these.
As many of you don't know I have a sister. Probably she's the only person on this planet who kind of gets me. I don't think that she understands me in 100% but most of the time she understands what I do. And due to many stupid circumstances we barely see each other and have a very limited chance to talk. And it just drives me mad. I really miss her, because these days, she's probably the only one, who could ease my mind a bit. Ahhh fuck it...
There's a latin phrase ex malo bonum. It means good out of bad. Well I'm really looking forward to the good part, because I'm quite fed up with the bad stuff. It seems that when something good happens to me it will get a million times worse. A while ago I went to a fortune teller (hmmm good first line for a blues song) and she said that this is the way my life should work. Like a step forward, and 1000 steps back. Because this will be a learning curve for me. Well thanks but I 'don't want my life to work that way, right now I want my life on vacation with a redhead angel with a butterfly tattoo on her butt whispering nasty things to my ear. I mean the redhead angel whispering, not her butt. That would be just way too nasty.
Allright I stop right here. If you dared to read till the end you realized why this post is called bullshit. I just typed down all the stupid thoughts in my head to get them out so they could let me sleep. And here comes the final ingredient of all "how i like to whine about my sucky life" posts, the slow ballad from youtube. Enjoy!
Ide bökjed kicsihuszár! (0)
# És még Bambi is kapható
2010-07-04 00:38 vasárnap
news zene
Aloha, Kedves Olvasóim!
Az elkövetkező hét folyamán a Pelso partján fogom süttetni a hájamat, és gondoltam ebből az alkalomból írok is ide pár sort. Ez a változás titeket nyilván semmiben nem érint, mert ugyanúgy ritkán lesz post mind eddig, szóval nem kell megijedni, sőt! Ha visszajöttem akkor még talán élménybeszámolót is tartok majd!
Az idén 18. éves Queen Tábor keretében fogok a Balaton mellett tartózkodni, aki kíváncsi itt vannak a részletek ! Btw, milyen fain kis honlap, vajon ki csinálhatta? :D A pihenésre most úgy vágyom, hogy azt el sem tudjátok képzelni, nem is annyira a fáradtság (höhö kit ámítsunk, mindennap 10-kor kelek xD) hanem inkább a munkamentesség miatt. Szabályosan fáj az egész jobb kezem és nem attól amire gondoltok :D Túl sokat használom az egeret és ismét csak nem, nem hívom egérnek xD
Szóval egy hét móka kacagásra lelépek, és csak azt tudom mondani, mint amit Kalifornia Állam kormányzója még fénykorában: "ááájbííbaek"
Addig is szórakoztassátok magatokat ezzel a Slash nótával, én is (többek között) ezt fogom majd hallgatni!
Ide bökjed kicsihuszár! (5)
# Jújjjjjjjjj
2010-06-28 15:12 hétfő
poén
Ég a kezem alatt a munka, de ezt akkor is kötelező:
Egy nagy áruházban egy pasas egy fél fej salátát akar venni. Az eladó mondja neki, hogy nem lehet, de a pasi addig erősködik, míg az eladó rááll, hogy megkérdezze a főnököt a dologról. Hátramegy a főnök irodájába, és azt mondja neki:
- Ne haragudjon uram, hogy zavarom, de egy faszfej egy fél fej salátát akar venni... - ekkor meglátja, hogy ott áll mögötte a vevő, és így folytatja:
- ... és ez az úr itt mögöttem, megvenné a másik felét!
A főnök persze érti, hogy miről van szó, lerendezik a vevőt, majd magához hívatja az eladót:
- Na fiam, maga igen szépen kivágta magát a kutyaszorítóból! Honnan jött?
- Minnesotából.
- Igen? És miért jött el onnan?
- Nincs ott semmi uram, csak kurvák, meg hokijátékosok.
- Tényleg? Érdekes, a feleségem is minnesotai ...
Kis csend, majd megszólal az eladó:
- Nem mondja uram!!! És melyik csapatban játszott?
Ide bökjed kicsihuszár! (12)
# Na végre itt a Nagy Jack White Poszt - I. rész
2010-06-20 00:02 vasárnap
white Jack zene
Jack White kurva jó! Minden bandájában! Ha csak felszínesen szemléljük a tevékenységét, akkor azt mondhatjuk, hogy feltűnési viszketegségben szenved. Ha megismerjük a szemléletét, a hozzáállását, akkor megértjük, hogy egy zseni. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi "fiatal" előadók közül, ha lesz kb 5-10 olyan név, akik mondjuk 50-60 év múlva nagy klasszikusoknak fognak számítani, (mint mondjuk most a Zep, a Stones, vagy Hendrix) akkor az egyikük egész biztosan Jack White lesz.
Egy postban nehéz lenne elmagyarázni az ő lényét, de ahogy én látom, ő a modern zeneipar Johnny Deppje. Leszarja a szabályokat, csak azt csinálja amit jónak lát, és gyakorlatilag bármit csinál az jól sül el. Egyrészt azért, mert fantasztikusan tehetséges, másrészt azért, mert kellő tisztelettel és alázattal van az iránt amit csinál.
John Anthony Gillis néven született 1975-ben, Detroitban. A környék ahol felnőtt, és családja szűkös körülményei megalapozták számára azt a fajta hozzáállást az élethez, ami szinte predesztinálta a blues zenélésre. Mint egy régi posztból tudjuk, nem mindenki lehet blues zenész . 10 testvér közül ő volt a legkisebb fiú, 3 lány és 6 fiú testvére van. Akik jók matekból, azok már látják, hogy seventh son... xD Családjában a sok testvér miatt természetes volt, hogy hangszerek voltak a házban, de ő maga is gyűjtötte a zenéhez kapcsolódó dolgokat. Parányi szobájába rövid idő alatt annyi hangfalat, gitárerősítőt, gitárt, lemezeket és 2 (!) dobcuccot pakolt, hogy az ágyának már nem volt hely bent, így azt nemes egyszerűséggel kidobta, és a matracon aludt, a földön kuporodva, mert a lábát már nem tudta kinyújtani a helyhiány miatt. That's the blues!
Ebben az időszakban nagyon sok tradícionális blues zenét és régi, 50-es évekbeli előadókat hallgat, ami nagy hatást gyakorol rá. A mai napig Son House - Grinnin' in your face című dalát emlegeti, mint a legkedvesebb zenéjét. Aki nem ismerné a dalt, egy minimalista blues. Egy pasi énekel benne igen hamisan, és tapsol hozzá, természetesen rossz ütemben. Ennek később még jelentősége lesz.
Iskolai pályafutása igen furcsán alakult! Szülei egyházszolgaként dolgoztak, ő maga is volt ministráns fiú, és kis híján a papi pályára lépett. Ennek meghiúsulásáról így beszélt egy interjúban:
"I'd got accepted to a seminary in Wisconsin, and I was gonna become a priest, but at the last second I thought, 'I’ll just go to public school... I had just gotten a new amplifier in my bedroom, and I didn’t think I was allowed to take it with me."
/"Felvettek egy wisconsini papneveldébe, és pap lett volna belőlem, de az utolsó pillanatban elgondolkodtam - Inkább állami iskolába megyek... Épp akkor kaptam egy új erősítőt a szobámba és nem hiszem, hogy engedték volna, hogy magammal vigyem."/
That's the blues too.
A 90-es évek első felében egy kárpitos műhelyben lesz segéd, ahol összehaverkodik egy Brian Muldoon nevű kárpitossal. Az új barátság új impulzusokat is jelent, Brian hatására megismerkedik a punk zenével. Amikor Muldoon megtudja, hogy Jack dobol, kitalálja, hogy akkor majd ő gitározik és punk bandát alapítanak. Nem fogjátok kitalálni... "A kárpitosok" néven. Hát a dalaikat ne keressétek a Viván xD
Később saját kárpitos vállalkozásba kezdett White, ami bevallása szerint - bár nem szenvedett a megrendelők hiányától - veszteséges volt, köszönhetően hiányos gazdasági ismereteinek, illetve olyan apróságoknak, hogy gyakran a felújítandó bútorok belsejébe verseket karcolt. Yep, that's the blues again.
Zenei előmenetelét tekintve sok-sok underground bandában megfordult ezekben az időkben, több kevesebb sikerrel, míg nem 1997-ben megalapította a White Stripesot. Meg White dobolt, Jack pedig gitározott. A közhiedelemmel ellentétben Meg nem a testvére, hanem a felesége volt, akinek a nevét felvette, és később válásuk után is megtartotta. Ennek ellenére rendszeresen úgy hivatkoznak egymásra mint testvérek, de ez csak az érdeklődés felkeltése érdekében bevetett kis trükk volt.
A White Stripes tette híressé Jacket, mégpedig nem érdemtelenül. A banda zenéje végtelenül lecsupaszított, dühös, indulatokkal és érzelmekkel teli, időnként pszichedelikus. Olyan mint a blues és a punk. Egyszerre. Jack ismert egy régi punk formációt, ahol csak dobos és egy énekes /gitáros alkotta a zenekart, ők voltak a minta. Kezdettől fogva tudta, hogy kell valami, amivel kitűnhetnek a tömegből, amitől nem csak egy újabb garázs-rock csapatnak tartják majd őket. A zenéjük, köszönhetően a régi blues gyökereknek vélhetően nem fogja meg elsőre a britnin és beksztríten nevelkedett közönséget, ezért valami figyelemelterelő látványosságot találtak ki. Piros, fehér és fekete. Csak ebből a három színből építkeztek - építkeznek. Az összes ruha, hangszer, albumborító, mind ezeknek a színeknek a kombinációja.
Úgy tűnik a dolog bejött, mert első két lemezük is mérsékelt sikereket ért el, de 2001-ben a White Blood Cells nagyot ütött! A Fell in love with a girl lett az első komoly slágerük, amit a különleges lego-klipnek köszönhetően a zenetévék is rendszeresen játszottak.
2003-ban aztán kijöttek egy olyan albummal, ami igazi nemzetközi sztárokká tette őket. Az Elephant olyan slágereket tartalmazott, mint a Seven nation army, a Hardest button to button, vagy az I just don't know what to do with myself. Természetesen a "különleges zenéhez különleges látvány" elv ezekben is érvényesült. Érdemes megnézni a linkelt videókat, mert a maga módján mindegyik különleges. A SNA kaleidoszkóp effektje, a HBTB stop motion-ös (?) klónozása, na meg a rúdtáncoló, fehérneműre vetkőzött Kate Moss az IJDKWTDWM videóban mind nagyon bejövős.
A kedvenc White Stripes dalom a következő, Get behind me satan című albumukról való. Erről nézzünk is meg menten egy live videót, mert úgysem tudnám megmondani miért imádom. A performansz értékét növeli, hogy Jack ekkor éppen a V for Vendettába oltott Zorró korszakát élte, amit pompásan egészít ki Meg White orgazmikus extázisa, amit a lábdob folyamatos püfölése okoz neki. Kb. úgy néz ki, mint aki egy platós ifányi lónyugtatóra ivott egy pár sört, de ne felejtsük, ez természetesen csak a show része :D
Legutóbbi albumukon is van egy-két zseniális nóta, amiket az idő- és helyhiány miatt csak linkelek, de az érdeklődőknek mindenképpen ajánlom. Az Icky Thump pszichedelikus blues - classic rock riffekkel vegyített keveréke nekem teljesen bejön, és a Rag and bone feszes zenei párbeszéde is hozza a hagyományos John Lee Hooker iskola stílusjegyeit.
A White Stripes szerintem egy nagyon jó banda, és a műfaj korlátai ellenére elég sokoldalúak. Ha nem csak a slágereket hallgatjuk tőlük, hanem a többi dalt is az albumaikon, akkor ismerhetjük meg igazán, mennyire kreatív zenészekből is áll a zenekar. Na jó, valószínűleg Jack csinál mindent, de akkor is :D
Ha mindez nem lenne elég, akkor a White Stripesos szekció (és egyben a mai poszt) zárásaként álljon itt egy speciális rekord. A WS játszotta ugyanis a zenetörténelem legrövidebb koncertjét. Egy, azaz egy hangból álló koncertet adtak 2007. júliusában, a közönség nagy lelkesedésére! Well, that's not the blues, but admit it! It's pretty fucking cool!
...
Mára ennyi, de természetesen a poszt folytatódni fog egy második résszel, amiből megismerjük Jack másik két zenekarát, megtudunk némi infót arról, hogy milyen hangszerekkel, milyen mentalitással játszik, meg úgy egyáltalán hogyan áll a gitározáshoz. Ja igen, még annak is utánajárunk, hogy mit csinál ő a filmvásznon René Zellwegerrel és Jimmy Page-dzsel.
(életrajzi adatok via wiki JW oldal )
Ide bökjed kicsihuszár! (7)
# Nyilvános bocsánatkérés
2010-06-12 13:15 szombat
Ide bökjed kicsihuszár! (14)
# Marika
2010-05-31 00:26 hétfő
poén
Hazudhatnám, hogy készül a Jack White post, de nem úgy lettem nevelve. :D Azért nem sokára jön az! Addig is pillanatkép az egykori Claudia tólksóból... nem is értem ezt a Marikát ?!

Ide bökjed kicsihuszár! (13)
# Unsigned
2010-05-17 23:02 hétfő
ajánló zene indie
Ha már postot ígértem, akkor írok is. Mondjuk teljesen másról akartam írni, mint amiről fogok, de ennek az az oka, hogy amiről írnék az nagyon nagy "anyagrész" :D
Legutóbb Snyper kommentelte, hogy nem igazán ismeri a White Stripes munkásságát és ezt én feltétlenül orvosolni szeretném, egy monstre Jack White posttal, csak annak az összeállításához sok időre van szükségem, az meg most nincs. Mert persze dolgom az sok van, pénzem meg kevés, úgyhogy keleten a helyzet változatlan.
Amiről egy kis gusztustalan önreklám keretében mégis írnék két sort, az az, hogy indítottam egy másik blogot is. Kicsit égett már a képem, hogy folyamatosan "ezt hallgassátok meg, mert ez jó" típusú postokkal operáltam itt, de az az igazság, hogy rengeteg nekem tetsző zenébe botlok bele köszönhetően a jútyúbnak meg az internetnek, meg a webkettőnek, meg a 21. századnak és ezeknek az igéjét muszáj terjesztenem valahogy, valamilyen formában.
Mivel úgy vettem észre, hogy erre itt talán nem olyan nagy a fogékonyság, ezért az elvont/alternatív/indie/lóbádzset és egyéb zenéimnek ezentúl lesz egy gyűjtőhelye, mégpedig az "Unsigned" blog .
A dizájn még nem végleges, de majd idővel azt is befejezem (höhö, don't hold your breath!), de postokat már írogatok és zenéket is lehet hallgatni annak, akit érdekel az ilyesmi. Kommentelni az indapassos fütyfürüttyel lehet, ahogy a Lézi blogon is, úgyhogy akinek véleménye van az ne tartsa magában!
Szolgálati közlemény vége, legközelebb már tényleg igyekszem dzsekvájtosat írni!
Ide bökjed kicsihuszár! (2)
# Halott idő
2010-04-26 14:28 hétfő
rock alter zene
Mivel az utóbbi posztokban a csajok domináltak, most kaptok zenét. Mostanában ezt szoktam hallgatni, ha zúzós kedvemben vagyok. Az elkövető a The Dead Weather nevű formáció. Érdekesség, hogy a banda dobosa az a Jack White, aki többnyire a húrokat szokta tépni a White Stripesban illetve a The Raconteurs nevű formációkban. Kezdem azt hinni, hogy nincs olyan hangszer, amin ne lenne vérprofi ez a pali, mert legalább olyan jó dobos, mint gitáros. (Haladó JW rajongók tudhatják, hogy a kicsi Jack annak idején előbb dobosnak készült, és csak később lett belőle gitáros.) Az énekesi feladatokat White mellett az alter rock egyik üdvöskéje Allison Mosshart vállalta magára, továbbá a Raconteurs és a Queens of the Stone Age egy-egy tagja teszi teljessé a felállást. Nem gyenge névsor ez, és a zenéjük sem gyenge. Az amerikai blues gyökerek itt is dominálnak (naná, majd pont egy olyan bandában ne lenne blues amiben JW játszik), mindez vegyítve némi punk fílinggel, igen érdekes eredményt hoz. Jószívvel ajánlom mindenkinek!
Ide bökjed kicsihuszár! (15)
# Trónfosztás
2010-04-09 00:33 péntek
zooey heticsaj
Kedves Charlize!
Éveken át, te foglaltad el az első helyet a szívemben, vártam rád, reménykedtem, főleg most, hogy szingli lettél, de valami elmúlt. "Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor..."
Menthetetlen trónfosztás következett be, mostantól az all-time kedvenc ideálom Zooey Deschanel lett. Rájöttem, jobb ez így mindenkinek. És mindez nem csak azért, mert a héten harmadjára álmodtam vele, nem azért, mert éppen jelentős mennyiségű sör munkálkodik bennem, hanem mert rájöttem, hogy ő testesíti meg azt a nőt, akivel élni akarok :D (majdani feleségemnek aki ezt a posztot megmutatja az halál fia/lánya!!!)
Szavak erre nincsenek is, jöjjenek a képek + bónusz videó, mert még énekelni is tud!

Ide bökjed kicsihuszár! (14)
# LoL
2010-03-30 23:48 kedd
poén
A nap hasonlata:
"He screamed like slutty girl number one on a teen horror flick..."
Ide bökjed kicsihuszár! (2)
# Rachel McAdams
2010-03-23 16:22 kedd
heticsaj




Ide bökjed kicsihuszár! (8)
# When your mind's made up
2010-03-14 01:48 vasárnap
zene film indie
Mostanában mellőzöm a postolást, igazság szerint nem vagyok olyan hangulatban, amiből szívesen osztanék meg másokkal is dolgokat, viszont ígéret szép szó. Ráadásul a szobapörgető manó (a k. anyját!!!!) nem hagy aludni, így minden erőmet összeszedve a táncolgó billentyókre koncentrálok és hajrá...
A fiú egy utcazenész. Ütött kopott gitárján kívül nincs semmije. A lány egy lengyel(?) vendégmunkás Dublinban, szinte nyomorban él. Kettejük találkozása az életben és kettejük találkozása a zenén keresztül adja a Once c. film vázát. Keserédes történet az övék, mégis igaz. Két világ találkozik általuk, mégis egyek ők a zenében. Nem illenek egymáshoz, bár egymáshoz valók. Nem sok adatott meg nekik az életben, de a zenében mégis egymásra találnak, és elhatározzák, hogy alkotnak valamit közösen, valami értékeset, legalább egyszer az életben. Összeszednek néhány utcazenészt és egy album felvételeibe kezdenek, miközben egymást is egyre jobban megismerik és ezáltal sodródnak az elkerülhetetlen felé.
A rendkívül alacsony költségvetésű (már-már amatőr) film zenei hátterét Glen Hansard és zenekara a The Frames, illetve Marketa Irglova biztosította. (ők játszották a filmben a fiút és a lányt) Munkájukért megkapták a legjobb eredeti filmzenéért járó Oscar-t 2008-ban, és nem érdemtelenül!!! Nehéz beszélni arról, hogy milyen a zene, hiszen annyi minden benne van. A reménytelenség és a remény, a megtalálás és az elvesztés, a feladás és a törekvés. Hallgassátok meg, és döntsétek el magatok! Én csak nagyon nehezen tudom meghallgatni anélkül, hogy komoly hatással ne lenne rám, elég komoly zene ez...
A film zseniális, mindenkinek ajánlom aki szereti a zenét, Dublint vagy a keserédes történeteket.
Ide bökjed kicsihuszár! (22)
# When the dawn light wakes up
2010-02-15 13:56 hétfő
news
Ahogy látjátok a dizájn megújult, mert szó mi szó, már kicsit untam a régit, és ha jól tudom, akkor az is előfordult, hogy egy-két böngészőben/felbontáson szétesett. Elvileg ezzel ilyen gond nem lehet, ha valakinek mégis problémája van vele, az kérem jelezze egy komment formájában. Ez alól egy kivétel van, ha valaki Internet Explorer 6-os verziót használ, mert arra tudatosan nem optimalizáltam, így abban igen trágyán is néz ki a blog, de úgy gondolom az nem nekem probléma, hanem annak, aki képes 2010-ben egy 9 évvel ezelőtti böngészőt használni. Tessék frissíteni :)
A kinézet elsődleges célja az volt, hogy a közvetlen környezetemben található dolgokat megörökítse, és közel olyan állapotokat mutasson mint ami tényleg van az íróasztalomon :D Ennek megfelelően majdnem minden a képeken látható tárgy valóban itt virít 1-2 méteres körzetemen belül ahogy írom e sorokat.
Némi magyarázat, hogy mi micsoda, ha már felmerült kérdésként Pumukli. A bal felső sarokból indulva:
- Lazy Power flyer: hát ez teljesen egyértelmű, a világ leglustább rnr zenekarának fiktív szórólapja
- a dobverők abból a szempontból különlegesek, hogy ez az első pár dobverő amit valaha vásároltam, így nyilván jelentős rockzenészi életpályám vége felé komoly piaci értékkel fognak bírni
- a flyer alatt a 2005-ös pesti Queen+Paul Rodgers koncertre szóló jegyem található, ami sok szempontból sorsfordító élmény volt az életemben
- alatta egy igen régi, valódi bakelit bakelit hanglemez, ami a Nagymamámé volt, és a szombámban igen sok van belőle, aki már járt itt, az láthatta a falon őket
- Pumukli egy kis gumifigura, akiből tulajdonképpen kettőm is van. Kvázi testvérek :D A tudós kolléga urak az érettségitől kezdve segítették pályafutásomat, és megannyi sikeres vizsgán voltak a kabaláim. Természetesen nem vittem el őket mindre, így sikerült az x év egytemet összehozni :D A másik jelentőségük, pedig, hogy egy számomra kedves emberre emlékeztetnek
- a kék-fehér-piros korong, természetesen a The Who-t, illetve Keith Moon-t szimbolizálja; az összes nagyon kedvenc dobosom jelen van valamilyen utalás formájában
- a címes papírfecni azt hiszem nem szorul magyarázatra
- Rogeres kamupolaroid; a blogon kezdettől fogva volt egy Roger-kép, így ezt a hagyományt folytatni kell, meg egyébként is. Ez a kép volt az előző verzió fejlécében is
- a borítékból kicsusszanó fénykép az országos blogtalálkozó alapítóit örökíti meg első közös egy légtérben tartózkodásuk alkalmával
- a borítékon látható három nyíl Clem Burke-öt, a Blondie dobosát szimbolizálja, ez volt általában a lábdob frontbőrre ragasztva neki
- a kazettán látható jelek természetesen a Zeppelin tagokra utalnak, különös tekintettel Bonhamre (gyk: ő három metsző kör). A kazetta egy másik érdekessége, hogy ez a legeslegelső saját tulajdonú kazettám, talán 2-3 éves voltam amikor kaptam. Asszem Halász Judit van rajta :D
- az újság a brit Rhythm Magazine egy 2005-ös száma, amiben Taylor Hawkins (Foo Fighters dobos) volt a vendégszerkesztő, és ő készített interjúkat saját kedvenceivel (Roger Taylor, Stewart Copeland, Phil Collins, stb.)
- az egész blog legalján (ha egyáltalán legörgetett odáig valaki) van a retró tűzőgépem, amit a Nagyapámtól csakliztam el pár éve, illetve a kedvenc tollam párja. Ez csak a töltő, a golyósat elhagytam egy számvitel III. előadáson... damn' :S
- a kopirájt szöveg magáért beszél :D